A Szilasmenti Lakásfenntartó Szövetkezet kezdetei

Megkerestük azt a tulajdonostársat, akinek vezetésével és kialakított csapatával, szorgos munkájuk révén valóra vált a Szilasmenti Lakásfenntartó Szövetkezet épületeinek megvalósulósítása

Kissé nehéz felidézni azokat az időket, amikor elkezdődött a szövetkezet indítása, az akkori nehézségekkel harcolva. Nehéz felidézni immáron 30 pár év távlatából, de aki ezt mégis megtette, az nem más, mint Szabó Ferenc Úr, aki hajdan felvállalta a lakásépítést, azaz a szövetkezet megalakítását.

„A családalapításon túl életem legnagyobb megtiszteltetése volt, hogy hivatásos munkaviszonyom ideje alatt lakást teremtsek – sok barátom segítségével – 240 család részére.”

Az indulás

Akkoriban a Kerületi Tanács indított egy megvásárolható lakásokból álló, nem bérlakás jellegű építkezést, amely később rövid időn belül megállt, mert az OTP és a 43 sz. Állami Építőipari Vállalat között „hadiállapot” állt be, és a pénzintézet kiszállt a megkezdett építkezés anyagi támogatásából. Így az építkezés megállt. A kerületi Tanácson belül nem volt lehetőség ennek az építkezésnek a további szervezésére, ezért a Tanács megfelelő osztálya kétségbe esetten keresett valakit, aki vállalná az építkezés további menedzselését. Ekkor keresték meg a Rákospalotai Bőr és Műanyag Feldolgozó Vállalat pártszervezetét is, ahol Szabó Ferencnét kérték fel ennek a feladatnak tovább vitelére, szervezésére. Ő azonban nem tudta vállalni a feladatot, inkább férjét ajánlotta, aki szintén ott dolgozott. Szabó Ferenc Úr elvállalta ezt a megbízást. Csapatot szervezett különböző hozzáértő, megfelelő szakképzettséggel rendelkező kollégákból, ismerősökből az építkezés folytatására.

Először hozzá kellett látni az igénylők összegyűjtéséhez. Ez úgy történt, hogy kapcsolatba léptek azokkal az intézményekkel, amelyek javaslatot tehettek a lehetséges igényjogosultakra: kerületi vállalatok, kerületben lakók, nem kerületi munkaadók, kerületi Tanács, pedagógus szakszervezetek. Újra fel kellett kérni az OTP-t, hogy vállalja a 350 millió forintos kölcsön megadását. Valamint el kellett indítani az egyéni kölcsön szerződéseket, hogy meglegyen a kölcsön fedezete. Az igénylők mindenüket eladták, hogy a kért és várva várt lakásuk önrészét fedezni tudják.

„Most is fülembe cseng kétségbeesett jajgatásuk: „Szabó elvtárs! Már semmink nincs! Mikor lesz lakásunk?”

Nagy nehezen összeállt a bekerülési összeg egyénenkénti fedezete. Így a 43 sz. Állami Építőipari Vállalat folytatta az építkezést. Lengyel vendégmunkások, kiskatonák láttak szorgalmas munkához. A 43 sz. Állami Építőipari Vállalattal is és a Fővárosi Építőipari Beruházási Vállalattal is sikerült a jó kapcsolatot megerősíteni.

1987 augusztusára elkészült az első, a 1014-es épület (Kossuth u. 39-51), majd a többi is szép sorban, így a tulajdonosok beköltöztek.

A szövetkezet első vezetőségének lemondása után Sári Béla, később Hornyák Gábor, majd Fazekas József lett a Szövetkezet igazgatóságának elnöke.